Erdők

...

- Talán haza kéne mennünk. *Vetettem fel miután a vadász versenyben Bella nyert, de ezt annak a számlájára írtam, hogy még mindig nagyon új.*
- Megnézni mi van a többiekkel.

-Rendben, menjünk. Össze kéne trombitálni a családi kupaktanácsot, és megbeszélni néhány lényeges dolgot.-*mondtam kissé komolyan , habár még mindig mosolyogva. Vidáman hatott rám, ugyanis Jasper enyhe duzzogása, amiért megnyertem a vadász versenyt. Majd karon fogtam és elindultunk vissza a házunkba, a kupaktanácshoz.*
- Jasper. Ismerlek. Tudom, hogy a mostani kérdésemért legszívesebben lecsapnál, mint vak a poharat, de ez nagyon fontos a családunk szempontjából. Mesélnél róla, miről beszélgettetek azzal a rámenős nőszeméllyel?-*próbáltam nagyon együtt érzően nézni, de közben készenlétben álltam, hátha Jaspernek mégis kedve támadna megvakulni.*

*Elkomorodtam.*
- Nem tudom biztosan, hogy jó ötlet lenne elmondeni. *feleltem feszengve.* - Tudod ez eléggé személyes...

Okés. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Ha személyes nyilván nem fenyeget akkora veszély. -*szóltam gondolkodva. Ha nem látom közben Jasper arcát, valószínűleg hagyom a sunyiba az egész témát. Zaklatottság, feszültség, és egy cseppnyi félelem ült rajta. Nem akartam akaratoskodni, így magamtól próbálkoztam rájönni, mit jelenthet ez. Egy dolgot már biztosan tudtam. A közeljövőben veszélybe kerülünk. És ezt nem csak Jasper arcára volt kiírva.*